Egy régi, klasszikus magyar receptet olvashatnak alábbi bejegyzésünkben, ami lehet akár második fogás, akár desszert. Kulcsalapanyagként Marcsi száraz kiflit használt, de ha szikkadt kenyér, kalács vagy briós van otthon, akkor se beszéljük le magunkat az elkészítéséről.
A máglyarakás készítése egy fajta maradék-feldolgozás. Az elnevezés, hogy régen, amit találtak a kamrában, azt rakták össze, rakásra. Lekvár, dió, tej és vaj mindenkinél volt otthon. A gyümölcsöt pedig szezontól függően komponálták bele.
A sütés elején vágjuk kockára a kiflit, amit hamarosan meglocsolunk tej és tejszín meleg keverékével. Ha túl száraz az alapanyag, növeljük a tejmennyiséget. Tehetünk bele bármit, ami szem-szájnak ingere: reszelt citrom- vagy narancshéjat, rumot, fahéjat vagy darált diót. Mindez a kedvünkre és a családunk ízlésére van bízva.
A tojásokat kettéválasztjuk és a sárgáját vaníliacukorral habosítsuk fel. Ha ez megvan, öntsük rá a megázott kiflikre, és gazdagítsuk a tálat egy jó adag mazsolával.
Miután kivajaztuk és beszórtuk zsemlemorzsával a tepsit, jöhet is kifli-massza. Jól lenyomkodva elterítjük és megkenjük lekvárral. Bármilyen gyümölcsíz megfelel, fölé kerül a ledarált dió rétege, erre pedig a karikákra vágott gyümölcs. Marcsi ezúttal almával dolgozott. Mielőtt a tepsi koronája lett az alma, pici vajjal és barnacukorral párolta meg serpenyőben.
Utolsó fázis a fényes, kemény hab készítése tojásfehérjéből. Amikor elkészült, forgassunk bele egy néhány kanál baracklekvárt. Máglyára emlékezetet az étel tetején lévő, lángnyelv formában felkerült tojáshab is. Mindössze pár percre megy vissza a tepsi a sütőbe, amíg meg nem pirult a hab a tetején.
Hozzávalók:
6 db kifli
6-8 ek. vörös baracklekvár
4 ek. darált dió
4 tojássárgája
2 dkg porcukor
Az öntözéshez:
2, 5 dl zsíros tej
2,5 dl tejszín
1 citrom reszelt héja
1 narancs reszelt héja
Az almához:
40 dkg kemény húsú alma
2 ek. barna nádcukor
2 dkg vaj
1 kk. őrölt fahéj
A fehérjehabhoz:
4 tojásfehérje
4 ek. kristálycukor
2 ek. baracklekvár